A műemlékekben gazdag belváros egyik legszebb épületében, a Nagypréposti-palotában kapott otthont a Megyei Könyvtár.

A mai Kossuth Lajos utca a törökök kivonulása előtt a Várhoz vezető útvonalként fontos hadiútnak számított. Ahogyan azonban a Vár elveszítette a stratégiai jelentőségét, az út is elvesztette fontosságát, egészen addig, amíg az egri egyházmegyei előljárók vissza nem tértek a török pusztítás és elnyomás után lassan éledező, romjaiból újjáépülő városba.

Fischer Mihály katonai adminisztrátornak jutott a feladat, hogy 1688-ban a káptalannak szánt területet, a Piatea Capitularist kijelölje. Ez a Vár alatt, a mai Knézich Károly utcában feküdt – ahogyan a középkorban is  –  , és 16 házat, valamint a Minarethez tartozó, akkor még álló mecsetet jelentette. A kanonokok azonban sehogyan sem akartak visszatérni Egerbe, még azok sem, akik személy szerint kaptak házat a Káptalansoron. Ez érthető is volt, mivel a házak romosak voltak, és eleinte nemigen volt pénze a káptalannak az újjáépítésre. A főpapok inkább Kassán maradtak. Maga Fenessy György püspök (1688-1699 között egri püspök) sem lakott itt, pedig Eger volt a püspöki székhelye.

Azonban ahogyan a házhelyet kapott kanonokok lassanként kihaltak, a sorra kinevezett utódaik kezdtek megbarátkozni a várossal, és sorban ideköltöztek. Ugyanígy Fenessy utóda, Telekessy István püspök (1699-1715 között egri püspök) is székvárosát választotta lakóhelyéül 1699-ben.

A kanonokok a számukra kijelölt utca helyett azonban szívesebben költöztek a mai Kossuth utcába. Arra hivatkoztak, hogy közelebb esik a Szent Mihály-főtemplomhoz. (Ez a templom a Bazilika középkorból fennmaradt gótikus elődje volt, amely előbb török dzsámivá, majd barokk székesegyházzá alakult.) Az utcában élő polgárok, mesteremberek (gombkötők, pénztárosok, borbélyok) természetesen nem vehették fel a versenyt a meggazdagodó főpapok pénztárcájával, így fokozatosan kiszorultak az utcából.

Jellegzetes a Nagypréposti palota elődeinek története is. A törökök kivonulása után Körber Fülöp élelmezési biztos háza állt itt. A kanonokok beáramlásával a házat a kerttel Aranyossy kanonok vette meg. Ekkor még csak rövid ideig került egyházi kézre, mivel rövidesen Tarródy István Heves megyei alispán költözött ide, a mai Kossuth u. 8. helyén álló házából, melyet még 1743-ban vásárolt. Ekkoriban két, valószínűleg zártsorosan egymáshoz épített lakóház állt a mai palota helyén.

Tarródy 1728-ban ismét költözni készült. Több kanonok is érdeklődött a házak és a telek iránt, amely akkoriban talán Eger legnagyobb városfalon belüli házhelye volt, délen egészen az Eger-patakig terjedt. Az első szerződést Tarródy 1728-ban Kozma kanonokkal kötötte, ő azonban végül nem fizette ki az akkoriban szokatlanul magas vételárat, 4000 Ft-ot. Az árból lehet arra is következtetni, hogy a házak elég nagyok lehettek.

Tarródy végül 1729-ben adta el a házait Handler György kanonoknak. Ezzel – 1919 néhány hónapját leszámítva – egészen 1949-ig egyházi kézre került a telek.

A XVIII. század második felében, 1774 -1776 között épült ez a barokk palota, Fellner Jakab tervei szerint. Batthyány Ignác nagyprépost, aki később erdélyi püspök, majd a híres gyulafehérvári nagykönyvtár megalapítója lett, kezdte meg az építtetést, s utódja Dabronyay Miklós fejezte be. Rokokó vasalásokkal díszített faragott kapu vezet az épület belsejébe. A kapu két oldalán copfstílusú lombfüzéres oszlopok tartják az emeleti erkélyt. Az épület belső kiképzésére jellemzőek a boltíves megoldások. Kőbő1 faragott, fonadékos díszítésű, gazdagon kialakított lépcső vezet az emeletre. Az erkély kovácsoltvas korlátját Dabronyay Miklós névbetűi díszítik.

A palota ma két utca találkozásánál, saroképületként látható. Elkészültekor még összeért a ferencesek telkével. A két telek közötti új utca csak a 19. században alakult ki, amikor Pyrker érsek megnyitotta, hogy a fürdők könnyebben megközelíthetőek legyenek. Előbb Erzsébet királyné tiszteletére Erzsébet sétányként, majd Pyrker utcának hívták. A palotához építésének idején nagyméretű udvar és hosszú gondozott kert tartozott, mely a mostani fürdők hídjáig ért.

Ki is az a nagyprépost? A középkori püspökség fennhatósága alá tartozó főesperességek, esprességek az egyházmegye hitéletének szervezeti egységei voltak. A püspökséghez tartozik az egyházi közigazgatás adminisztratív központja, a káptalan. Ennek a vezetője a nagyprépost, helyettese a kisprépost, a testület tagjai a kanonokok.

A káptalan fő feladata azegyházmegye jogi és szervezeti egységének biztosítása. Kisebb szervezeti egységei a prépostságok. A káptalan négy oszlopa a prépost, távollétében a kisprépost, az olvasókanonok (a lector) és az éneklőkanonok (a cantor), végül az őrkanonok (a custos).

Az épület érdekessége, hogy a földszint középtengelyén húzódó csehboltozatos tér régen kocsibejáró volt. Az érkező hintók ajtaja éppen a balra nyíló rövid folyosó lépcsőjére nyílt. Az előkelő utas pár egy lépéssel az emeletre vezető, díszes lépcsőhöz juthatott.

Az emeleten az utcafront mögötti nagyobb terek a nagyprépost hivatali helységei lehettek. Az emelet reprezentatív helyisége, a déli oldal nagyméretű díszterme, amely kazettás, síkmennyezetes volt, s közösségi összejövetelek, ünnepségek megtartására szolgált, ahogy jelenleg is. Az emelet magas, impozáns belső terei Fellner Jakab tervének Líceumot idéző erősségei. A korunkban is hófehérre festett falak nemesen egyszerűvé teszik a belső teret.

Az épület ékessége a 19. század második feléből származó, fehérmázas kályha. A romantikus historizmus stílusjegyeit és a barokk jellegzetességeit is magán viselő, leveles, rombuszos díszítésű, svéd fűtésű rendszerű kályha, melyet eredetileg hátulról, a folyosó felől fűtötték. Később alakítoták át úgy, hogy elölről, a szobából irányíthassák. 

Valószínűleg az alsó szinten a prépostság személyzete, titkársága, irattára, konyhája és szolgalépcsőháza helyezkedett el.

A palotát a híradások szerint kétszer érte tűzvész.

A magyar szabadságharc idején Lévay Sándor nagyprépost volt a ház gazdája. Lévay, mint érseki helynök 1849. február 25-én és 26-án itt látta vendégül Dembinszky Henrik tábornokot, a magyar hadak fővezérét. Ugyancsak itt voltak Görgey és Klapka tábornokok is a kápolnai csata előestéjén. Dembinszky a palota erkélyéről fogadta Eger népének fáklyás felvonulását és köszöntését.

Ehhez plusz információ Péter tollából:

Az épülethez kötődő legjelentősebb eseménynek a megismeréséhez be sem kell lépni az ajtón, mert arról az erkélytartó oszlopok szomszédságában látható, 1939-ben elhelyezett emléktábla szövege tájékoztat. Erről Eger kiváló ismerője, múltjának nagyszerű kutatója, Breznay Imre azt írja, hogy „adataim alapján kapott emléktáblát a nagypréposti lak.” A tábla szövege szerint „1849. február 26-án délben, az emeleti nagy teremben Lévay Sándor nagyprépost-kanonok vendégül látta Dembinski Henrik altábornagy-fővezért, Görgey Artur tábornok–hadtestparancsnokot és vezérkari főnökeiket Molnár Nándor őrnagyot és Bayer József századost. A Verpelétről ide hangzó ágyúdörgés hallatára innen siettek a kápolnai csata szinhelyére.”

Az emléktábla elhelyezésének előzménye, hogy a „hadimúzeum lengyel emlékbizottsága” elhatározta, hogy megjelöli mindazokat a helyeket, amelyeket a magyar–lengyel barátság szempontjából érdemesek tart az utókor figyelmére, megbecsülésére. A bizottság mindenhol a vármegyék és városok lakosságával együtt, azok támogatásával készíttette el az emléktáblákat, köztük az egrit is. 

A palota nevezetes lakói

Feljegyzések szerint rövid időre a kis- és nagyprépost között palotacsere történt. Dobronyay kisprépostként a Nagypréposti palotában, míg Zábráczky József nagyprépost a Kispréposti palotában lakott. A két épületet mindkettőjük halálának évében, 1809-ben adták vissza rendeltetésének.

A ház lakója volt – a város történetének elismert személyisége – Rajner Károly kanonok. 1831-36 között jelentősen kivette részét az új főszékesegyház építkezésének támogatásából. A Pyrker János László egri érsek megbízásából Hild József tervei alapján épült klasszicista stílusú bazilika hazánk második legnagyobb székesegyháza lett.

További érdekességek a palota történetéhez szintén Péter tollából:

Nem szokványos esemény azonban már korábban is volt a palota történetében. 1809-ben a napóleoni háborúk idején három hónapra Egerbe menekült a királyi család, ahol az érseki palotában lakott. Fischer István érseknek ezért ki kellett költözni onnan, és erre az időszakra átmenetileg a nagypréposti palota lett a székhelye. Egy 1867-ből ránk maradt „Tudósítás” szerint Lévai László hites ügyvéd tudomására hozza a város lakóinak, hogy „az ügyvédkedés terére lépvén” irodáját a nagypréposti lak földszintjén megnyitotta.

Voltak az épületben rendezvények is. Ezek egyikére 1878-ban a király születésnapján került sor délután 1 órakor, amikor a főkáptalan a nagypréposti palotában „fényes díszebédet adott, melyre az egyházi, polgári és katonai kitűnőségek hivatalosak valának”. Az ebéd során Danielik János püspök mondott pohárköszöntőt, melyet a vendégek lelkes, háromszoros éljenzése követett. Hasonlóra a következő évben is sor került. Ekkor a királyi pár ezüst menyegzője alkalmából. „Délben a fökáptalan a nagypréposti lakban díszebédet adott, melyre a város számos előkelősége volt hivatalos. Az ünnepelt királyi párért a nagyprépost úr… emelt poharat s mindenki szívében élénk viszbangra talált ékes szavakban tolmácsolta azon érzelmeket, melyekkel e napon a birodalom népei a fejedelmi trón elé járultak.”

A Tanácsköztársaság idején a hatalom kilakoltatta az épületből Debreczeni János nagyprépostot, aki 1921-ben hunyt el, és földi maradványait ott az épületben szentelték be. A Tanácsköztársaság bukása után egy ideig ennek az épületnek a földszintjén volt a főispáni hivatal. Az 1927-es esztendő ismét hozott egy szokatlan eseményt. Május 14-én számos ciszterci öregdiák látogatott vissza az iskola falai közé. Ezen a napon este nyolc óra tájban a gimnázium ifjúságának fúvós zenekara lampionokkal a megyeház elé vonult és szerenáddal köszöntötte Okolicsányi Imrénét, a főispán feleségét, majd innen a nagypréposti palota elé vonult a menet, és a legidősebb öreg diáknak, Csekó Gábor nagyprépostnak adott szerenádot.

Az már a hétköznapok része volt, amikor 1929-ben „Az Egri Közszolgálati Alk. Házhely szerző Egyesülete” felkérte mindazokat, akik a Vincellériskola bal oldalán levő káptalani földekből kiosztott házhellyel rendelkeztek, hogy hátralékos adójukat szíveskedjenek befizetni a nagypréposti palotában a főkáptalan pénztárába. Amikor a város 1939-ben elhatározta, hogy a mai Egészségház utcát kiszélesíti, arra kérte a főkáptalant, hogy a kiszélesítéséhez engedje át a nagypréposti lak kerítése mellett húzódó területet a városnak s a város vállalja a kerítés beljebb helyezését. A főkáptalan megbízásából Dutkay Pál pápai prelátus, érseki helynők értesítette a város képviselőtestületét, hogy a főkáptalan a kért területet ajándékba adja a városnak. A nagyprépostok sorában találjuk Pánthy Endrét is, akinek volt egy képgyűjteménye, amelynek festményei annak idején a nagypréposti palota helyiségeinek falait díszítették. Közülük a legismertebb Dossi Faun és nimfa című alkotása. A rangos képgyűjtemény 1906-ban hagyatékként került az Egri Érseki Líceum Múzeumába. A nagypréposti palotában helyezte el a káptalan a levéltárát. Itt folytatott kutatásokat mások mellett Balássy Ferenc, a tudós pap is. Az idők során az épületnek a már említetteken kívül lakója volt többek között az egri utcanévadó Rajner Károly nagyprépost is.

A történet 1949-től

1949-ben került sor az újabb államosításra. Ekkor a Bükki Erdőgazdaság költözött ide. Bár az 1950-es évek elején a hatalmas kert helyén – a barokk magtár és kőfal lebontása után – felépült a nem éppen ide illő szocreál Egészségház utcai lakótelep, és a palota mellé szorított Kertmozi elhelyezése sem mondható szerencsésnek.

1957-ben a Heves Megye Tanácsa VB Könyvtára kapott helyet az emeleten, 1959-ben pedig mintaszerűen, kifogástalanul, nagy hozzáértéssel restaurálták, és azóta Eger legjobb állapotban fennmaradt műemlékei közé tartozik. 

A Megyei Könyvtár 1952-ben alakult, 1957 óta működik ezen a helyen. 

1950. szeptember 1-én nyílt meg az Egri Körzeti Könyvtár, Godó Ferencné vezetésével.

1951-ben – kimondottan városi igények kielégítésére – kezdte meg működését az Egri Városi Lenin Könyvtár, melynek vezetője Nagy Józsefné volt, s heti 47 órát tartott nyitva. 

1952. augusztus 29-én tartották a megyei könyvtár alakuló értekezletét. Az intézmény a jogelőd Körzeti könyvtár és a Városi Könyvtár összevonásával létesült, s 1955-ig a Bajcsy-Zsilinszky út 8. sz. alatt működött. Az alakulás évében 7658 kötetes állományt, 2942 olvasót és 61 331 kölcsönzést regisztrált a statisztika.

Az 1957. évi költözés során önálló részleggé lett a gyermekkönyvtár, s a művelődési házban maradt. Később a felépült úttörőházban – ma Forrás Szabadidő Központban –  nyert új elhelyezést. 

1958-ban új szolgáltatásként a könyvkötészet is létrejött. 

Az ötvenes évek elején a hatalmas barokk termeket apró lakásokkal telepítették tele. Ezeket a bérleteket megszüntették. A rekonstrukció terveit Veres Zoltán egri építész és tervező csoportja valósította meg. 

A 60-as évek végére a könyvtár zsúfoltsága miatt a bővítés elodázhatatlanná vált. Az épületben lévő lakásokat felszabadították, s a teljes területet a könyvtár vehette birtokába, de így is csak 829 m2 lett az alapterület.

Az átalakítást egyúttal összekötötték az épület teljes felújításával és belső korszerűsítésével, melyet 1968-1970 között végeztek el. Az állományt – a felújítás alatt – nagyrészt bérleményben raktározták, s egy kisebb, válogatott gyűjteménnyel a könyvtári szolgáltatásokat a mai színház régi épületében fenntartották.

1970. április 25-én nyílt meg a felújított könyvtár – most már szabadpolcos szolgáltatással.

A korszerűsített épületben – az országos szakmai törekvésekkel összhangban kialakult a zenei részleg.

1976-ban a Megyeháza épületében különgyűjteményként létesült a közigazgatási szakkönyvtár.

Az évek óta folytatott sajátos gyűjtés, feltárás alapján 1981-ben önálló elhelyezést nyert a helyismereti részleg.

1983-ban az Ifjúsági Ház épületében megnyílt az idegen nyelvi szakrészleg.

Az állomány elhelyezésének gondjai a visszaköltözés után szinte azonnal jelentkeztek. Az épület már akkor is szűknek bizonyult. A teljes állományt már akkor sem lehetett az épületben elhelyezni. Külső raktárra volt szükség. Jelenleg is mintegy 100 000 kötetet kell könyvtáron kívül elhelyezni.

1988. június 2-án tartott névadó ünnepségen vette fel a megyei könyvtár az egri származású író, publicista Bródy Sándor nevét.

1993-ban a könyvtár a szomszédos MEFAG épületében 331 m2-es bérleménnyel bővülhetett. Itt kapott helyet a zenei részleg – jó működési lehetősséggel -, valamint a módszertani osztály, a gazdasági osztály.

1996-ban egyedi bútorzattal ellátott 35-40m2-es folyóirat-olvasó nyílt a böngésző használók örömére.

1996. január 1. A könyvtár fenntartója teljes egészében Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata lett. Ekkor integrálódott az intézményhez a városban működő három fiókkönyvtár.

A könyvtár gyűjteménye az elmúlt 45 évben jelentősen gazdagodott, gyarapodott, minőségileg átalakult. A több évtizedes fejlesztés eredményeként tudományos tájékoztatásra alkalmas, sokféle igényt kielégítő állomány teremtődött, amely mennyiségileg is jelentős vagyont képvisel. A könyvek mellett megjelentek a bekötött periodikák évfolyamai, a hanglemezek /napjainkban a CD lemezek/, hangkazetták, diafilmek, mikrofilmek, képi dokumentumok, videokazetták, számítógépes adatbázisok, aprónyomtatványok. A magyar nyelvű kiadványok mellett ma már számottevő az idegen nyelvű művek mennyisége is, s a könyvállományon belül külön értéket képviselnek a kézikönyvek, a tájékoztatást szolgáló segédletek.

A könyvtári szolgáltatások is folyamatosan bővültek. A mennyiségi növekedéssel együttjárt a választék bővülése. A kölcsönzés mellett kialakult a helyben használat, ehhez társult a szakmai tájékoztatás. S nemcsak a könyvet, hanem az előbbiekben felsorolt egyéb dokumentumokat is kézbe adhatjuk. Meghonosodott a másolatszolgáltatás, a számítógépes adatbázisok használata. Az aula lehetőséget adott kiállítások rendezésére, sok vonzó, látogatott tárlatot regisztrálnak az éves beszámolók.

A technikai felszereltség is fejlődött. Kiépült a számítógépes hálózat. Vagyonvédelmi okokból működik a biztonsági rendszer. Pályázatok révén, alapítványi támogatásokból, s részben költségvetésből ma már 5 gyorsmásolóval rendelkezik a könyvtár. Vásárolhattunk egy nyugati típusú gépkocsit. A szükséges szállítási feladatokat meg tudjuk oldani vele, s a hálózati-módszertani munkában is nélkülözhetetlen szerepe van.

A könyvtár használatában, az utóbbi években tapasztalható mennyiségi és minőségi igénynövekedés is.

Jelenleg több, mint 12 ezer beiratkozott olvasója van a könyvtárnak. A látogatók évi száma meghaladja a 150.000-et, a kölcsönzött kötetek száma pedig 300 ezren felül van.

A Megyei Könyvtár megalakulása óta felsőfokú hálózati központja a megyében 

működő közművelődési könyvtáraknak. E funkciójából fakadóan különböző szolgáltatásokat végez, közvetít, / könyvtárközi kölcsönzés, szervezett képzés, szakmai továbbképzés, egyéni szaktanácsadás, országos szolgáltatások továbbítása, szakmai információk közvetítése, megyei rendezvények összehangolása, számítógépes rendszerszervezés, szakmai segédletek közreadása stb./, s a konkrét szakmai segítségnyújtás, tanácsadás, olykor az operatív közreműködés is a szerepkörébe tartozik. S szerepkörébe tartozik minden évben a könyvtári statisztikai lapok összegyűjtése a megye közművelődési könyvtáraiból, azok összesítése, majd azok illetékes helyekre továbbítása.

1957-ben jelenlegi működési helyén a műemlékekben gazdag belváros egyik legszebb épületében, a volt Nagypréposti palota emeleti részén nyert elhelyezést.
1958-ban új szolgáltatásként létrejött a könyvkötészet. A 60-as évek végére a könyvtár zsúfoltsága miatt a bővítés elodázhatatlanná vált. A palota földszintjén lévő lakásokat felszabadították, így a teljes épületet a könyvtár vehette birtokába.
1970. április 25-én nyílt meg a felújított, könyvtár – most már szabadpolcos szolgáltatással, olvasóteremmel. A korszerűsített épületben – az országos szakmai törekvésekkel összhangban kialakult a zenei részleg.
1972-ben a gyermekrészleg az Úttörőházban – ma Forrás gyermek és Ifjúsági Ház – nyert új elhelyezést.
1976-ban a Megyeháza épületében különgyűjteményként közigazgatási szakkönyvtár létesült.
1981-ben az évek óta folytatott sajátos gyarapítás, feltárás alapján kialakuló helyismereti gyűjtemény is önálló részleggé vált.
1983-ban az Ifjúsági Ház – ma Kepes Központ – épületében megkezdte szolgáltatását az idegen nyelvi szakrészleg.
Az 1988. június 2-án tartott névadó ünnepség alkalmával a megyei könyvtár felvette az egri származású író, publicista Bródy Sándor nevét.
1996-ban integrálódott az intézményhez a városban működő három fiókkönyvtár.
1997-től nagyarányú informatikai fejlesztés kezdődött, így ma már igénybe vehető a szinte teljes körű számítógépes katalógus és az Internet hozzáférés.
Átlépve a 21. századba, a könyvtár életében sok változás történt. Az olvasói igények figyelembe vételével átrendezésre kerültek a központi könyvtár belső terei, közös elhelyezést nyert a zenei és az idegen nyelvi gyűjtemény. Megújult a felnémeti fiókkönyvtár és új szolgáltató hely jött létre a Felsővárosban. Európai Uniós pályázatok segítségével valósult meg a digitális esélyegyenlőséget szolgáló informatikaterem. Napjainkban számtalan rendezvény, foglalkozás, tanfolyam szolgálja a hagyományos olvasás és a digitális írástudás népszerűsítését.
Könyvtárunk egyre inkább olyan közösségi hellyé válik, ahol a partnerség és a minőségi szolgáltatás biztosítása az elsődleges.