Murawski Magdolna új írásai
Hullámok hátán
(versek)
„Hetvenhét vers – hetvenhét hangulat és már kikristályosítva azt a filozófiát, amely lassan fölébe kerekedik a költészetemnek és a prózai világomnak, amely tagadhatatlanul a sajátom. Nem tehetek róla, hogy jellememmel ellentétes módon a témáim örökké változóak. S hozzájuk a forma – már csak alkalmazkodik. A zene bennük lüktet, mert bár prózai környezetben élek, mégis bennem él annak kvintesszenciája, mely az Univerzum végtelen világával egy.” (M.M.)
„Amit elsőre megfigyelhetünk ebben a kötetben, az a formai egységesség. Monoton is lehetne ez, ha a témák ezerszínűsége nem tenné izgalmasan változatossá az olvasást… A versek hangvételét akár komornak is mondhatnánk, ha nem ütne át mindenen a szerző szelíd lénye, a harcos fiatal évek után a melankolikus beletörődés, hogy az ember már csak ilyen: értetlen, érdemtelen, ostoba és felszínes, képmutató… Ezzel szemben a világ örök szépsége áll, a tavasz, a növények, a Hold és a Szél: Murawski Magdolna személyében olyan ember írja a sorokat, aki meglátja és értékeli a Természet nagyszerűségét.” (Lopes-Szabó Zsuzsa)
Korszakok határán
(publicisztikák)
„Publicisztikák és naplórészletek váltakoznak ebben a gyűjteményben. A jubileumi könyv, amely megelőzte a sorban, ehhez képest békés jellegű volt, egy verseskötet. A Hullámok hátán sem egy békésen ringatózó üdüléstörténet, hanem ugyanezeknek a zajos és olykor harcias hétköznapoknak s benne ünnepi gondolatoknak a gazdag képgyűjteménye… Jelen kötet anyagában az aktuális események állnak a középpontban. Azok, amelyek foglalkoztatják az embert, mert mellettük közömbösen elsétálni nem lehet, és azok is, amelyek örökérvényűek, mert a régi emberi tulajdonságokat és azok gyökereit vizsgálják. Olvashatunk pl. a párizsi olimpiáról, amely egyszerre volt bizarr és közönséges.” (Lopes-Szabó Zsuzsa)
„Volt egy álmunk. Élni egy szabad országban, amelyik a miénk és ahol senki nem vitatja el tőlünk a jogainkat. Álmodtunk szép jövőt magunknak és az utódainknak, s ha lehet, még a felmenőinknek is jusson ebből a szép illúzióból, amely ne legyen illúzió, hanem teljesen magától értetődő valóság. Aztán elteltek évtizedek, és még mindig ugyanaz a snassz jelen vonszolta magát napról-napra, hétről-hétre, évről-évre… Az álmainkat azért nem adtuk. Maradt belőlük annyi, hogy minden addigi tapasztalatunk birtokában tovább tudjuk álmodni őket. Maradt még egy szép jövőre való vég vászon a sublótban. De már itthon akartunk tenni értük. Az itthoni tánclépések nagyon kötöttek voltak. Túlontúl is.” (M.M.)
Elillant álom
(versek)
„Újabb hetvenhét vers – Mozarttól Ikaroszig. Röviden ennyiben foglalható össze a legutóbbi verstermés. Klasszikus témák és nagyon is maiak, a nyári olimpiától az őszig, a hirtelen jött árvíz élményéig és a még mindig tartó háborúig…Az emberiség megveszett, éli át a rettenetes élményt Murawski, akinek tekintetét semmi nem kerüli el. Az emberiség történelmének eseményei, de egy aprócska fény-élmény, amint a szobájába besüt és fényzáporral árasztja el a számára adott teret. Prózavers a költészetről, egy műhelytitokról, hogyan érleli a költeményeket, ha nem is a költő, hanem maga a vénülő idő.” (Lopes-Szabó Zsuzsa)
„Amit ez a könyv kínál, az nem modern teremtés-pótlék, hanem ihletett percek, órák termése. Szerényen sorakozva, rendesen glédába állítva, változatos témákra írva. Mert ilyenek a hétköznapjaink. Van úgy, hogy kapunk lehetőséget a békés kontemplációra, máskor meg dübörög a korszak, akár egy gőzgép. Bepillanthatunk a kétes tisztaságú Szajna vizébe, épp az olimpia idején, máskor meg áthalljuk a háború zajait a szomszédból, ahol senki nem akarja leállítani magát. Mára a béke szinte szitokszóvá vált, holott az ókortól fogva mind a mai napig ez volt sok magasztos óda állandó témája. A költő lemaradt valamiről? Netán elmaradottnak kellene, hogy tekintse magát, mert ezt a modernkori őrületet nem akarja a magáénak tudni? Ki maradt le miről?” (M.M.)
Üvegvirág
(elbeszélések)
„Az atomok és molekulák mélységéig tekint az élet misztériumának rejtélyébe, hogy szülei ifjúkorának idejéből vegyen elő történeteket, majd egy római kori misztikus találkozással zárja a kötet rövid elbeszéléseinek sorát. Csatajelenettel, amelynek ismeretét fel sem tételeztük volna Murawskiról. Ez a történet is nyújt egy érdekes tanulságot: a méltatlanul indult és folytatott élet is vehet másféle fordulatot. Az írónő ebben hisz töretlenül, hogy az emberélet bármely pontján megfordítható, jó irányba terelhető, akár a rossz sors is ledolgozható, ha eléggé elszántak vagyunk… Ezt az olvasmányt, Murawski Magdolna 43. kötetét is jó szívvel ajánlhatom az olvasók figyelmébe. Egy visszavonultan élő író távolinak tűnő üzeneteit, ahogy ő nevezi, palackpostáit a külvilág számára. Hátha egyszer majd célba jutnak.” (Lopes-Szabó Zsuzsa)
„A történelem jelentős és kevésbé jelentős figurái kitekintenek egy rövid pillantás erejéig a jelenkor vagy az utókor olvasójára. Nem cinkos összenézés ez, mivel őszinte szavak őrzik a jelenkor kővé dermedt pillanatait. Akár a cseppkőbarlang természeti műalkotásai az évmilliók titkait. De talán mégsincs akkora jelentősége és műélvezeti értéke ezeknek az írásoknak, mint a Legnagyobb Alkotó műveinek, amelyeket kőbe zárt költészetnek lehetne nevezni.” (M.M.)