Mindig igyekeztem logikusan értelmezni magamat és a világot.

Mindig is szerettem szabályokra hagyatkozni, a dolgok értelmét keresve akadtam rá a formájukra, a gyakorlatias megoldást keresve akadtam rá a misztikumra, a koreográfiából kiindulva jártam a táncot, a bizonyíték vezetett el az igazsághoz, a valóságon keresztül találtam meg az álmokat.

Az utóbbi időben egyre nehezebb eldönteni, miben higgyen az ember; nehéz hinni.

De én nem akarok nem hinni, nem akarom elveszíteni a hitemet az emberiségben, benned, bennem, a potenciálunkban.

Ideje kicsit változtatni a recepten: ahelyett, ami eddig észszerűnek tűnt, érdemes arra összpontosítani, ami magával ragad bennünket. Felejtsük el a logikát, a bizonyosságot, a magántulajdont, ne akarjunk start-upot csinálni; lépjünk túl a pusztán elképzelhetőn, és higgyünk abban, hogy az élet költői.