Lehet, hogy azt gondolod, még nem ismered ezt a művészt, de ha találkozol a képeivel, biztosan ismerősnek találod majd. Hogy miért? Mert ő volt Janikovszky Éva és Lázár Ervin kizárólagos illusztrátora.

Ha nyitottad már ki bármelyikük könyvét, többé nem fogod elfelejteni ezeket az egyedi, nagyon jellegzetes rajzokat. Első ránézésre vázlatszerűnek, nem kidolgozottnak tűnnek, mégis minden bennük van, amit el szeretne velük mesélni nekünk, csupán vonalakkal, pontokkal, élénk színekkel, a tárgyak ritmikus elrendezésével. Éppen az egyszerű gesztusok, amit figuráinak ad, teszik kiválóan érthetővé, felismerhetővé felnőtt és gyerek alakjait.

A könyvek esetében Réber László mindig az „egészben” gondolkodott, vagyis a szöveg és a képek szerves kapcsolatában. Megfigyelhetjük, mennyire jellegzetes képet mutat a lapokon elhelyezett illusztráció és szöveg. Egymásra épülnek, ritmusuk van, együtt viszik magukkal a történetet. Ezt mutatják a Janikovszky és Lázár történetekhez készült, színes, részletgazdag, áradó mesélőkedvről, derűs, finom humorról árulkodó Réber-illusztrációk is.

Már kisgyerekként is sok időt töltött rajzolással. Mindenféle felületre képes volt órákig, elmélyülten rajzolgatni. Egyszer éppen egy ház falára, amit azért nem mindenki vett jó néven.

Nagyon korán észrevette, hogy jobban tud másoknál rajzolni, de ezen kívül is annyi minden érdekelte! Sokat olvasott, legtöbbször petróleumlámpa fényénél. A lámpa füstje, fénye, megtöltötte a szobát elképzelt alakokkal, a kinti zajok, neszek is beépültek a történetbe, amit olvasott.

Volt egy padlásuk is, ami teli volt régi elfeledett tárgyakkal, különleges történetekkel, ez is a legkedvesebb hellyé vált számára. Szeretett sportolni is, nagyon sikeres gerelyhajító lett.

Sajnos a második világháborúban behívták katonának, és fogságba esett: mindez hét évet vett el az életéből – emiatt nem végezhetett egyetemet. Mégis éppen itt fedezték fel újra tehetségét, s a fogságban alkalmazták is, mint térképrajzolót. A Kaukázusból hazatérve úgy döntött, ezt az utat választja, a rajztehetségével próbált munkát találni. Előbb karikaturista lett: dolgozott a Szabad Szájnak és a Ludas Matyinak, később kapott könyvek illusztrálására is felkérést.

Innen ismerik őt a legtöbben, mint ahogy ti is biztosan a könyvek lapjain találkoztatok először a munkáival.

A könyvtárunk által hirdetett irodalmi csapatverseny résztvevői is többször láthatják illusztrációit, hiszen Janikovszky Éva és Lázár Ervin legtöbb hőse is Réber László által vált láthatóvá számunkra. 🙂

Réber László által illusztrált, és a róla szóló művek listája is szép számban érhető el könyvtárunkban, amelyek itt tekinthetők meg: https://tinyurl.com/2mktdhnc