1960-ban nagy hó volt a faluban. Ahogy a Népújság 1960. január 22-i cikkében is olvasható, a Mátra lábánál fekvő kicsiny falucska gyermekei az iskolaidő után máris szánkóra pattantak és sötétedésig meg sem álltak. Akkoriban Parádóhuta már nem csak azt mondhatta el magáról, hogy “a megye legkisebb faluja, de azt is, hogy most szebb és boldogabb ott az élet, mint volt valaha.” A faluban található Clarissa-csevice és a Tóberki-csevice ekkorra már országos, sőt világhírűvé tette a települést és ennek köszönhetően fejlődés indult meg. Öregfalu, három évszázados múlt van mögötte.

Amikor a II. Rákóczi Ferenc alapította huta működni kezdett, főleg tótok telepedtek meg e tájon. Így ír a kezdetekről Csiffáry Gergely történész: 

“A mai parádsasvári üveggyár elődjét, a parád-óhutai üvegkészítő műhelyt II. Rákóczi Ferenc alapította 1708-ban. Óhuta a parádi határ déli oldalán, a Som-hegy alatt, közel a Klarissza forráshoz épült. Az üveggyártáshoz szükséges kvarchomokot (népies nevén: békasó) a Széchenyi-hegy szolgáltatta. Az üzem alapítási éve 1708, de a huta 1712-ben már nem működött. Az idők során a parádi üveghuta sorsa összefüggött az itteni fürdők kiépítésével. 1805 után a csevice forrás vizét ivó- és fürdőkúra céljaira egyaránt használták. Az itteni csevice palackozására a legelső adat 1804-ből származik. A csevice palackozása rohamosan nőtt, 1819-ben évi 3600-4000 üveget palackoztak, és 1895-ben a parádi gyár évente 1 millió csevicés palackot állított elő a gyógyvíz szállításához. “

(Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében, 1996.)

Pataky Dezső a Heves Megyei Népújság 1964. júliusi 19-i számában foglalkozott a településsel, amikor is így mutatja be a forrásokat:

“Hajdani „üveggyárán” kívül még másvalamiről is nevezetes a kicsiny település. Vizéről! De nem ásott kútjainak vizéről – attól csak strúmát kaphat az ember! – hanem savanyú vizeiről, a csevicéről, amelyek a Mátra vulkáni jellegű rétegeiből fakadnak. Két csevice-kútja van Óhutának, egyik a kénes ízű, a tótbereki részen; másik – óriás tölgyektől, fenyőktől övezetten – vasas ízű, közvetlen a kertek végében fakad. Szép névvel illették meg az itteniek: Clarisse-forrás. A Clarisse öreg forrás, vizének vegyelemzéséről Lengyel Béla már 1883-ban könyvet jelentetett meg. Ide zarándokol a falu napjában többször, korsókban, üvegekben hordják haza a jóízű csevicét. Jobban tisztelik és szeretik minden italnál.”

A Clarisse-forrásnál… részlet a Népújság 1964. július 19-i számából

A Hidrológiai közlöny 1962-es 42. évfolyam 5. számában a források jellemzéséről így olvashatunk: 

“Parádóhuta határában levő völgyben 1935-ben újra foglalták a Clarisse forrást, amely Papp Ferenc vizsgálatai szerint andezitnyirok és andezit határán fakad. A térszín alatt 0,8 m mélyen elhelyezett vascső-kifolyónál köbözéssel mértük a vízhozamot, mely átlagosan 2 l/p, a víz hőfoka 11—15 C°. Részletes eredményeket az OBKI jelentések tartalmaznak. A forrás foglalása megrongálódott, szükséges a kijavítása. A csekély vízhozam miatt jelenlegi állapotában palackozó üzem létesítésére nem alkalmas. Szép környéke és üdítő savanyúvize miatt a kirándulók szívesen keresik fel. A Clarisse forrás vizét 1883-ban Lengyel Béla, majd 1933-ban Jendrassik Aladár elemezte. Az utóbbi vizsgálatkor az ásványvízben az összes oldott alkotórész 2083 mg/l, a szabad szénsavtartalom 1230 mg/l és a vastartalom pedig 20,1 mg/l volt. Az 1961. márc. 9-én végzett kémiai vizsgálat eredménye az 1. táblázatban látható. A két vegyelemzés összehasonlításából megállapítható, hogy az eltelt 28 év alatt az ásványvíz kémiai összetétele lényegesen nem változott. Az utóbbi vizsgálat alkalmával a vasas vizek csoportjába tartozó szénsavas ásványvíz kémiailag és bakteriológiailag kifogástalan volt. Parádóhuta községben levő haranglábtól délnyugati irányba haladva érünk a Tóberki csevice forráshoz. A forrás-medence terméskővel van kirakva és a vizsgálatkor a forrásnak túlfolyása nem volt. A vegyelemzés szerint a forrásvíz nem minősül ásványvíznek és szennyezett. A forrás-medence kitisztítása és higiénikus lezárása szükséges. A víz kémiai összetételét az 1. táblázat tartalmazza.” 

1936. Parád-Parádóhuta, Clarissa-forrás
Fortepan / Zsembery Bendegúz

A summajatirom.hu helyismereti portálunkon pedig egy 1945 előtt készült képeslap található, amelyen a parádóhutai látképben merülhetünk el: Parádfürdő, Óhuta látképe

Jelenleg egy szépen kiépített, fedett forrásfoglalást találunk, amely jól megközelíthető és bárki számára elérhető. A forrást Károlyi Mihály (1875-1955) a nagymamájáról, gróf Kornis Klarisszáról nevezte el. A víznyerő hely annyira népszerű, hogy időnként sorba kell állni a gyengén folydogáló vasas-szénsavas vízért. Bár gyógyhatása kifejezetten csak a friss víznek van, különleges íze és magas vastartalma miatt néhány palackot érdemes megtöltenünk belőle! Szénsavtartalmával jó hatással van a szervezetre: gyorsítja a vérkeringést, vastartalma pedig a vérképzésben segít, ezért vashiányosok kúraszerűen ihatják.

A Klarissza-forrás kútháza Parádóhuta határában

Fénykép: Német-Bucsi Attila, Magyar Természetjáró Szövetség

Végül következzék egy vers, amelyet Halmai István (álnéven Bányász István) írt a faluval kapcsolatos élményei kapcsán. Helyismereti gyűjteményünkben, egy irodalmi antológiában leltünk rá Parádóhuta után kutatva.
(Időjelek : szépirodalmi antológia, 1992.)

Parádóhutai emlék

Együtt láttuk, emlékszel, kint az éjszakában 
a tűz körül egy csapat lepke forgott 
tehetetlen a gyilkos tánc zsinórján rángtak, 
   olykor egy-egy fölkalimpált,
s elgörbült, mint halk gitárakkordok –