Tudtad, hogy 1897-ben eredetileg a Singer és Wolfner Kiadóval szerződött le Gárdonyi egy a „törökkort felidéző regényre” és ez lett volna az Egri csillagok, de nehezen haladt az írással, így született meg helyette „A kékszemű Dávidkáné” (később már csak egyszerűen “Dávidkáné”) története?

A sokfelé, vagyis több kiadónak, újságnak is dolgozó Gárdonyi Géza 1897. október 30-án szerződést írt alá a Singer és Wolfner kiadóval egy a „törökkort felidéző regényre”. Ez lett volna a későbbi (Az) Egri csillagok, de a téma olyan szerteágazó és kezdetben nehezen megfogható volt az író számára, hogy nem a megszokott módon haladt az írás. Egy hónap után elakadt vele. A közlésre kész (vagyis az „Új Idők” újságban megjelenő) első verzió határideje 1898 közepe volt, így kellett valamiféle menekülő írás. A korszak maradt, de végül egy nagykőrösi boszorkányper lett a török kort megidéző kisregénynek az alapja. Ezen kívül létezik egy önéletrajzi szál is benne. Gárdonyi gyermekkori szerelmét haszonleső szülei egy Dávidka nevű módos paraszthoz kényszerítették, vagyis a történelmi és az önéletrajzi szál összegyúrásából született meg „A kékszemű Dávidkáné”, amit sok helyen ma is, mint az Egri csillagok „mellékterméke” írnak le. A szerződést ezzel teljesítette Gárdonyi, így több idő – plusz egy év –  maradt az aprólékosabb munkát kívánó első nagy történelmi regényére, az Egri csillagokra. 

Érdekesség, hogy “A kékszemű Dávidkáné”, mint cím csak a Herczeg Ferenc szerkesztette Új Idők újságban, illetve az első könyves kiadás idején (1899) jelent meg. A Singer és Wolfner 1907-es második kiadásától kezdve mind a mai napig már egyszerűen csak “Dávidkáné” szerepel a borítón és a címlapon. Egy meglepő kivétel azért még akadt: a Dante egy kiadás erejéig, 1942-ben visszatért az eredeti címhez.

Turay Zoltán