Tudtad, hogy az Egri csillagok első idegen nyelvű kiadása csak az író halála után, 1926-27-ben (I. és II. rész külön) jelent meg, méghozzá Finnországban, „Egerin tähdet” címmel?

A magyar kiadások után most foglalkozzunk egy kicsit a külföldi megjelenésekkel is. Gárdonyi írásai közül elsőként a versek és a novellák jelentek meg idegen nyelven. Mindezt azért is fontos hangsúlyozni, mert közülük nem egy itthon lett kiadva. Némi fáziskéséssel követte őket a kisregények és regények sora. Érdekes, hogy kezdetben a „Láthatatlan ember” kapott több fordítást és az „Egri csillagok” csak az író halála után, egészen pontosan 1926-ban az első könyv (I-II-III. fejezet), majd 1927-ben a második könyv (IV-V. fejezet) jelent meg Finnországban. Miért pont ott?

A megoldás kulcsa egy még 1904-ben, a cári Oroszországhoz tartozó Finn Nagyhercegségből az orosz elnyomás elől menekülő fiatalember, Yrjö Liipola, aki Firenze és Párizs után végül Budapesten kezdett új életet. Szobrászként Kallós Ede és Strobl Alajos (az egri Dobó-szobor alkotója!!!) tanítványa lett, 1910-ben magyar feleséget választott magának és 30 év alatt, amíg Magyarországon élt, tökéletesen megtanult magyarul. Abban az időben népszerű portrészobrász volt a hazai kulturális élet és az arisztokrácia körében. Közben 1925 és 1934 között az önálló Finnország konzuljaként is működött Magyarországon, majd hazaköltözése után 1934-37 között magyar konzul volt Finnországban.  

Yrjö Liipola (1881-1971) szabadidejében magyar irodalmi műveket fordított finnre. Az első „Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig” története volt, amit az „Egri csillagok” követett. Így a mű 1899-es megszületése után 27 évvel, 1926-ban jelent meg az első (lásd: az 1. rész borítója), majd egy évvel később a második könyv a Werner Söderström Osakeyhtiö (WSOY) kiadónál, ami a finnek egyik legpatinásabb könyvkiadója. 1878 óta foglalkozik a finn és a külföldi irodalom népszerűsítésével. Egyébként stílusában a finn kiadás borítója hasonlít az 1925-ös magyar verzióra.