A Bródyban nem lepődünk meg, ha brazil vendég érkezik a Helyismeretbe!

Az egyik délután épp az idei országos helyismereti konferencia időrendjét „fésültem össze” (ami majd nyáron éppen Egerben lesz), amikor két ifjú – középiskolás – hölgy tévedt a helyismeretbe. Köszöntem nekik, ők is nekem, majd kérdeztem, hogy miben segíthetek. Erre jött a válasz: „Csak nézelődünk!” Átsétálva a megyei épített örökségeket falmatricák segítségével (is) bemutató terembe hallottam, hogy angolra váltottak. Egyikük magyarázta, hogy mi merre található megemlítve, hogy melyiket látták korábban. 

– Hoppá! Nézzük csak meg, a világ mely tájáról érkezett az angolul kommunikáló vendégünk! – gondoltam magamban és csatlakoztam hozzájuk, bekapcsolódva a beszélgetésbe. Kiderült, hogy két gárdonyis diákhoz van szerencsém, egyikük egri, a másikuk viszont brazíliai cserediák, aki olyan szépen köszönt magyarul, hogy észre sem vettem, hogy nem a magyar az anyanyelve! 😀 Isabela – röviden: Bela, de nem Béla! 😀 –  São Pauloból érkezett, az egyik felsőtárkányi osztálytársánál lakott és már csak néhány napja maradt Magyarországon, amikor Zitával ellátogattak a Bródyba. Amikor bedobtam, hogy „akkor egy igazi Paulistával van dolgom”, meg még néhány portugál szó előjött a dél-amerikai kapcsolataimnak (foci, utazás) köszönhetően, akkor igencsak meglepődött, hiszen nem tudhattam, hogy kivel találkozom, mégis egyből jöttek a portugál kifejezések.

Akkor hirtelen eszembe jutott, hogy mutatok neki egy kis „hazait”! No, nem az egyébként nagyon finom sajtos brazil bucira (pão de queijo) kell gondolni. Egy könyvtárban máshogy „finomkodunk”!  Átmentünk a helyismeret szépirodalmi műveket tartalmazó termébe, ahol a spéci idegennyelvű Gárdonyi-gyűjteményünkhöz vezettem. Biztattam, hogy nézze csak át ezt a részt, mert szerintem itt talál majd portugál nyelvű sőt, Brazíliában kiadott (nekünk egyelőre csak ilyen van) könyveket is. Amikor odaért a megfelelő helyre és látta, hogy nem is egy, hanem hat (6) ilyen kiadványunk van, ráadásul elég régiek és nem egy São Pauloban lett kiadva, akkor nagyon elcsodálkozott. Több mint 10 ezer kilométerre a szülővárosától és országától bemegy egy könyvtárba és ott magától értetődően elővesznek pl. 70 éves brazil kiadású könyveket, amelyek itt nagy becsben vannak, mert Gárdonyi-fordítások találhatók benne! ;D

Kíváncsian olvasta, hogy mindegyikben adományozói bejegyzés van, ami mind São Paulo-i és Schiffer Bakocs Ilona – Schiffer Janóval együtt – szignózta.

Elmeséltem, hogy Ilona földink, gyöngyösi, ahogy azt egy korábbi bejegyzésben már megírtam, „a Vak Bottyánban végzett, gyermekkorától imádta a vasutat, így talán nem is olyan meglepő, hogy Brazíliába kikerülve elismert tervező mérnök lett, akiben Dél-Amerika legnagyobb nagyvárosi vasúti közlekedési hálózatának (Metrô de São Paulo” és a „Companhia Paulista de Trens Metropolitanos) egyik vezető tervezőjét tisztelhetjük.”

Vagyis, ha Isabela legközelebb São Pauloban metrózik, akkor gondoljon Magyarországra, Gyöngyösre, Egerre, a Bródy Könyvtárra, ránk. 

A kör bezárult. Tényleg kicsi a föld! (és a helyismereti munkához pedig elengedhetetlen, hogy ismerjük a brazil labdarúgó bajnokság csapatait is, de a São Paulo-iakat mindenképpen) ;D

Obrigado pela visita, Isabela!

Bizonyságul, hogy Isabela nem álmodta ezeket az infókat, még lőttünk egy könyves szelfit az egyik Rónai Pál/Paolo Rónai fordította könyvvel, illetve be is rakunk most néhány képet a brazil kiadású portugál nyelvű, Gárdonyi-gyűjteményünkből és Schiffer Bakocs Ilonáról is, akinek mindezt köszönhetjük.  

Hasznos linkek:

Isabela Instagramja itt érhető el, Zita Facebook profilja pedig itt található. 

Turay Zoltán