Pompejiben vagyunk, a ’62-es földrengés után. A város fölötti hegyen madártetemek kerülnek elő. Egyre többen érzik úgy, hogy a vulkán morog, dübörög, és remegteti a földet.

Josse, a szegény családból származó, tanulatlan fiú a véletlenek folytán egy olyan mozgalom élén találja magát, amely a vulkán kitörésére készül. A tagok által biztosra vett katasztrófa előtt a tengerparton, a várostól biztonságos távolban új település építését tervezik. Josse egyre otthonosabban mozog a szerepben, amelyre korábban alkalmatlannak találta volna magát. A napról napra népesebb mozgalom elismert, tisztelt és népszerű vezetőjeként ténykedik.

Az építkezés rendben zajlik. Az új világ ideológiai alapjáról a mozgalomhoz csatlakozott filozófusok gondoskodnak, és Josse – talán – őszinte hittel dolgozik a közös célokért. Ám, ahogy azt várni lehetett, a hatalom sem marad tétlen.

„Lucretius ott állt a fórumon a tömegben, és Josse beszédére fülelt, amikor hallotta a robbanást. A Vezúvot az ő pozíciójából nem lehetett látni. Azonban már néhány másodperccel később látta felszállni a felhőt a kapitólium fölött, és azonnal megértette, hogy mi az. Meg fognak kövezni, ez volt az első gondolata.”

A német könyvdíjas Eugen Ruge regénye aktuális kérdésekre is élesen reflektáló, nagyszabású történelmi regény. Szórakoztató és mélyen elgondolkodtató történetet mesél el lebilincselően izgalmasan, finom színekkel megrajzolt figurákkal és sziporkázó szellemességgel. Mesél a személyes ambíciókról és a végzetes vakmerőségről. Bemutatja a demokrácia és a hatalom természetét, a politikai machinációkat, valamint a tények szándékos eltorzítását.