Számtalan írás, összeállítás készült Törőcsik Mari, a nemzet színészének halála után. Ezekben – érthető módon – a több évtizeden átívelő filmes, illetve színházi munkássága került előtérbe. Legutóbb erről és a filmes „keresztszüleitől” kapott nevéről, a Mari-ról mi is egy nemrég megszerzett fotóképeslap kapcsán írtunk. Az egy másik történet. Mi most arra próbálunk rávilágítani, hogy miért is döntött úgy a színésznő végrendeletében, hogy hamvait nem utolsó lakhelyén, Velemben (Vas vármegye) vagy éppen Budapesten helyezik örök nyugalomra, hanem a szülőfalu, vagyis a Heves vármegyei Pély „alatt” szórják a Tiszába…

„Múlt nélkül nincsen élet. Ezt ma nem mindenki tudja.”

/Törőcsik Mari – Jelenkor, 2009. június, p. 639./

Megfogadjuk Törőcsik Mari tanácsát és elmerülünk el egy kicsit a múltban! Azt mondják, a gyermekkor meghatározó élményeit egy életen át magunkkal visszük. Az életünk szerencsés esetben pedig akár több mint nyolc évtizedet is jelenthet, amiből az aktív, felnőtt élet jóval több, mint a tízegynéhány esztendőt felölelő gyerekkor. Mégis, sokan ezekre a kezdetekre még ősz fejjel is jól emlékszünk. Hogy is mondta Törőcsik Mari a 80. születésnapján, amikor szülőfalujában, Pélyen köszöntötték?

– Az otthont ma is Pély jelenti számomra. Édesapám Tarnaszentmiklóson, édesanyám pedig Hevesvezekényen született. Mindig örömmel térek vissza szülőfalumba, ahol csodás dolgokat éltem meg – nyilatkozta 2015. novemberében a színművésznő a Heves Megyei Hírlapnak, aki akkor az ország másik feléből, az osztrák határ melletti Velemből jött haza a szíves invitálásra. Miért ez a kötődés, milyen „csodás dolgokat” élt meg itt a színésznő gyermekkorában?

Tarnaszentmiklós, Hevesvezekény és Pély, illetve Eger és Heves megye. Sokáig ez volt a VILÁG a kis Törőcsik Mariánnak (így anyakönyvezték). Nagyapja, idősebb Törőcsik Joachim Tarnaszentmiklóson született, majd Pélyre nősült. Fia, ifjabb Törőcsik Joachim egy faluval „arrébb”, Hevesvezekényből választott párt, Rusz Júliát. Egerben ismerkedtek meg egymással a fiatalok, hiszen Joachim az Érseki Szent József-internátus növendékeként a Ciszterci Katolikus Főgimnáziumban, míg Júlia az Angolkisasszonyoknál koptatta abban az időben az iskolapadot. Erről mesélnek az interneten is fellelhető régi iskolai értesítők.

Forrás: hungaricana.hu – Angolkisasszonyok Intézete, Eger, 1916

Forrás: hungaricana.hu – Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1918

Ifjabb Törőcsik Joachim az Érseki Tanítóképző elvégzése után kántortanító, majd iskolaigazgató lett Pélyen, míg felesége tanítónő. Fiatalon házasodtak össze: Joachim 21, míg Júlia 16 éves volt. A legidősebb Törőcsik-lány, Teréz után 1935. november 23-án megszületett Mariann (a későbbi Mari, a jegyző elírásának köszönhetően Marián), őt követte Júlia, a később 3 éves korában elhunyt Melinda és végül Tiborc.

Mit adott ez a dél-hevesi táj a gyerek Törőcsik Mari(an)nak – hiszen eredetileg így hívták? Önfeledt nyarakat a kertben vagy éppen a Tisza mellett, a halászoknál. A dűlőutakon, a mocsaras, morotvás részen át 9 km volt ide a szőke Tisza. Ne feledjük, akkoriban a falu még az ártérben helyezkedett el. Sok-sok filmet a nagyapa által üzemeltetett pélyi moziban (ez az épület még ma is áll, a hajdani Petőfi Mozi, ami előtt rendre buszok állnak) és fűszerüzletben, valamint a helyiek tiszteletét a pedagógus család felé. A két kedvenc hely, a Tisza-parti fűzfás rész, amit a helyiek ficfás-nak neveznek, illetve bármilyen meglepő, de a mozi teteje. Utóbbiról így írtak az 1959. április 12-i Magyar Nemzetben:

„Volt egy babaszobája ládában, rongybabákkal. A ládát mindennap felvitte a háztetőre. Felmászott a méhesre, onnan a kerítésre, arról egy nagy fára, a fáról a háztetőre, ott leült, maga mellé ültette a babáit, elővett egy fakacsát és kukoricával kezdte tömni. Volt egy lámpája is, ötös istállólámpa, ha ismeri. És milyen volt ott fenn? — Maga azt nem tudja. Isteni!”

Imádta a szomszéd Mészáros Lajos bácsit. Képes volt órákig ülni nála az istállóban, miközben az állandóan zsörtölődő öreg a paraszti élet mindennapi fogásaira tanította a tanítóék lányát. Ő mutatta meg neki, hogy az aratáson hogyan kell markot szedni, megülni vagy hajtni a lovat és madarászkodni.

A 9 éves kislány 1944-ben a háborúval is itt, Pélyen szembesült. „A nácik kivezényelték a falu apraját-nagyját a közeli hídhoz [a Tarnaszentmária felől bejövő út kanyarjában, a mai Hanyi-érnél – TZ], védőállást ásni. A kislány ott ténfergett, szülei és testvérei között. Hirtelen a földre rogyott, térdéből ömlött a vér. – Orvost gyorsan! De honnan?.. . A Katona József Színház tenyérnyi öltözőjében Törőcsik Mari a térdére mutat: Én máig is itt hordom annak az eltévedt golyónak, sebesülésemnek nyomát!” – olvasható a visszaemlékezés a Néphadsereg c. újság 1965. április 3-i számában…

Amikor lovas szekéren a környékbeli rokonokhoz mentek, akkor a nagyapa, idősebb Törőcsik Joachim még az 1880-as években általa állított keresztet is meg tudta mutatni az unokáknak, ami most is ott áll a Tarnaszentmiklós és Hevesvezekény közötti útkereszteződésben. 2011-ben újították fel „Juszti” keresztjét.

Forrás: google.hu/maps

Másik érdekesség, hogy a pélyi elemi iskolában ifj. Törőcsik Joachim mellett tanított a későbbi táncdalénekes, Koncz Zsuzsa édesapja is. Sőt, az 1946. március 7-én, szintén Pélyen született Koncz Zsuzsát még Törőcsik Mari is dajkálta!

A két legidősebb Törőcsik-lány – Teréz és Mari – a 40-es években a szülőkhöz hasonlóan Egerben tanult. Törőcsik Mari – ugyanúgy, mint nővére – előbb az egri Orsolyita-nővéreknél, a régi székeskáptalan Hajdúhegyi nyaralójában, a noviciák között (Újoncház) volt bentlakó növendék, majd az Angolkisasszonyok intézetében tanult 1947-ig.

Édesapja megjárta a keleti frontot, ahol hadifogságba került. Mindenki lemondott róla, csak a család nem. 1946-ban hazatért, de az „új rend” rendszerellenesnek bélyegezte a volt kántortanító-igazgatót. Állásából eltávolították és csak egy volt tanítványának köszönhetően kapott kombájnkezelői állást a Heves-Vercel-pusztai Állami Gazdaságban. Sok-sok megaláztatást és verést követően Sztálin halála után a gimnazista Törőcsik Mari parlamenti közbenjárására rehabilitálták édesapját, ahogy arról Bérczes László könyvében mesélt.

Bérczes László: Törőcsik Mari
Részlet a könyvből olvasható a Jelenkor 2009/6. számában.

Innen került aztán Budapestre és indult el a világhír felé színházban és a mozivásznon egyaránt, de a gyökerekről sosem felejtkezett el. Tudjuk, hogy Egerben kedvenc cukrászdája a Dobos volt a Széchenyi utcán.

Törőcsik Mariék idejében még 1 Ft volt az Ischler, 3 Ft a Krémes, ahogy ebben a régi időket idéző TV Eger összeállításban láthatjuk…

Többször lehetett őt itt látni a színész kollégáival. Amíg egészsége engedte, sokszor elfogadta a meghívásokat szülőfalujába, Pélyre, ahol 2015-ben emlékházat is avattak a tiszteletére. Itt nagyon sok gyerekkori régi fotóját is kiállítottak.

(Forrás: hungaricana.hu – Heves Megyei Hírlap)

Ezen a képen a három szőke Törőcsik-lány – Teréz, Mari és Juli – mögött édesanyjuk és édesapjuk látható.

A kép forrása:
https://www.facebook.com/martifotobutik/photos/törőcsik-mari-magyar-színművésznő-szülei-és-testvéreiédesapja-törőcsik-joachim-t/741941675980409/4

Színész társaival sokszor megfordult Pélyen, sőt még arra is volt példa, hogy korábbi férje, a színművész Bodrogi Gyula focizni is beállt a helyiek közé.

2007-ben Nagytályán bezárt az iskola, amit Faluházzá alakítottak át. 2011-ben az ő nevét vette fel az intézmény.

Forrás: TV Eger

Egerben 2013-ban, Törőcsik Mari részvételével avatták fel emléktábláját volt iskolája, vagyis az Angolkisasszonyok Intézetének Kossuth utcai bejáratánál.

Forrás: TV Eger https://www.youtube.com/watch?v=nV6q0VYOUlw

Az Egri Csillagok Sétányán 2019-ben ő kapta a harmadik csillagot. Ezen az eseményen már nem tudott jelen lenni.

Forrás: TV Eger https://www.youtube.com/watch?v=q0iAYOE87ZU

És még mennyi olyan élmény fűződik ezekhez a helyekhez, amiről mi már nem tudunk! Körülbelül 13 év az, ami közvetlenül Heves megyéhez kapcsolta a színművésznőt. De ez az első 13 év felér százzal! Ezért – és persze, a harmadik férje, Maár Gyula miatt is – döntött úgy Törőcsik Mari, hogy nem Velemben, ahol az elmúlt éveket töltötte, hanem itt, Pély közelében, a Tiszában – a régi „ficfás” közelében – helyezik örök nyugalomra a hamvait.

Köszönjük a feledhetetlen szerepeket és éveket!

Törőcsik Mari (Marián)

Pély, 1935. november 23. – Szombathely, 2021. április 16.

U.i.: Húszas évei végén is simán el tudott játszani iskoláslányokra írt szerepeket. Erre egy balatoni példával emlékezünk, amikor 27!!! évesen (1962-63 körül történt az eset) általános iskolás felsősnek nézték Siófokon:

„Az úgy volt, hogy a siófoki nagybüfé előtt halért sorakoztam. (Sötétkék shortnadrág és fehér blúz volt rajtam.) Kedves közvetlenséggel rámszólt a hátam mögött álló kislány:

– Pajtás, fogd a helyem! Elmegyek addig bambiért. Vagy inkább vedd is meg a halat! Egy őrsnek valót.

S már szaladt is tovább, markomba nyomva egy ötvenest … ! Tetszett nekem a dolog… Kötélnek álltam … Vállaltam az úttörő szerepet. Megvettem a halat, (négy kilót), s ha már gyereknek nézett ez a kedves kislány (bár a többiek meglepetten ismertek fel) beálltam közéjük őrsi tagnak. A dalosverseny után „színházat” és „mozit” játszottunk. Filmekről, színdarabokról rövid jeleneteket mondtam el és ki kellett találni, hogy miből való. Nagyszerű ki mit tud játék kerekedett belőle.”

/Pajtás, 1965. augusztus 5./        

Írta és összeállította: Burai Bernadett, Turay Zoltán

A Törőcsik Mariról írt visszaemlékezés eredeti verziója a Bródy Könyvtár régi honlapján, 2021. április 27-én jelent meg. Az itt olvasható cikk az 5 évvel ezelőtti szövegnek a javított és bővített változata.