Kedves Gyerekek!

Én, Lázár Ervin bácsi, mondom nektek, varázslatosabb dolog nincs is az olvasásnál, a meséknél. A különös az, ahogyan beleszövi magát finoman a valóságba, az ember szinte észre sem veszi, a mesében jár-e, kel-e, vagy itt, két lábbal a földön. Nekem a mesékben könnyebb volt, hát nem is gondolkoztam sokat, mivé legyek, ha felnövök. Író lettem, bizony.

Alsó-Rácegrespusztán nevelkedtem, nem könnyű ám kimondani, próbáljátok meg újra: AL-SÓ-RÁC-EG-RES-PUSZ-TA. Így ni. Ilyen nevű helyről biztos nem is hallottatok még! Gyerekkorom nem volt olyan kényelmes, mint a mai kor gyermekeinek, a költözködés, a politika és a szegénység miatt, ám a tanulást komolyan vettem, s a nehézségek ellenére szép bizonyítvánnyal végeztem. Tudom, olykor nehézkesnek tűnik, de higgyétek el, érdemes keményen küzdeni a tudásért!

Ahogy említettem föntébb, két lábbal a földön is jártam olykor, s a mesés történetek mellett az újságírás is fontos része volt az életemnek. Az Esti Pécsi Napló, Dunántúli Napló, Jelenkor, Magyar Hírlap, Pesti Hírlap, Magyar Nemzet, Magyar Fórum, hogy egy párat megemlítsek, ahol olykor a komoly munkát végeztem.

Ám a kedvenceim azok a történetek, ahol különös dolgok is megeshetnek. Szereplőimmel mindig gyorsan összebarátkoztam, már csak azért is, hisz az én fejemből pattantak ki, jobbnak láttam hát összebarátkozni velük. Te ismered őket? Netalántán találkoztál már közelebbről Berzsiánnal, Didekivel? Bab Bercivel, Szegény Dzsonival? Mikkamakkával, Bruckner Szigfriddel, Dömdödömmel Szörnyeteg Lajossal, Ló Szerafinnal vagy Vacskamatival?

Én ugyan sokat beszélgettem velük, de igazi alakot akkor öltöttek, mikor Réber László, kedves barátom, le is rajzolta őket. 1964-ben megjelent A kisfiú meg az oroszlánok című kötetemet már ő illusztrálta, s onnantól fogva nem is engedtük el egymás kezét.

A kitartás, a sok munka és a munkánkban való hit meghozza gyümölcsét s ámbár nem kenyerem a büszkélkedés, azért csak halkan írom le, hogy néhány díj tulajdonosa lettem: József Attila-díj (1974), Déry Tibor-díj (1990), Év Gyermekkönyve díj (1990), Kossuth-díj (1996), Pro Literatura díj (1999), Prima Primissima díj (2005)…

Gondoltátok volna, hogy az első próbálkozásaim visszautasítást kaptak? Miszerint : úgy rosszak, ahogy vannak, de legfőképpen életidegenek.
No fene, bizony én nem keseredtem el, csak szorgalmasan dolgoztam tovább. Azt bizonyára sejtettétek, hogy gyerekek nem csak Magyarországon élnek ám, és más gyerekeknek is el tudták mesélni a történeteimet.

És nemcsak írtam a meséket, de ezek színpadra is kerültek (például A Hétfejű Tündér), vagy megfilmesítették azokat (például A kisfiú meg az oroszlánok), esetleg rádiójátékot készítettek belőlük (A legkisebb boszorkány).

A 80. születésnapomra pedig a Bábszínház készült ünnepi műsorral. Sokszor kérték a tanácsomat, ha gyerekekről vagy mesékről volt szó, de képzeljétek, én még a lányommal, Zsófiával is írtam egy könyvet, a Bogármesét.

De most Ti jöttök! Szeretnétek velem játszani? Olvassátok műveimet, találkozzatok Dömdödömmel, Mikkamakkával és járjátok be a Négyszögletű kerek erdő minden zugát!

Ezúton is sok sikert kívánok a versenyhez, örülök, hogy találkozhattunk, remélem ti is élveztétek a velem és a szereplőimmel együtt töltött időt! 🙂 Izgatottan várom a végeredményt!

Baráti öleléssel:

Forrás:

https://dia.hu/dia-szerzok/lazar-ervin/bibliografia
https://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%A1z%C3%A1r_Ervin
https://m.nyest.hu/hirek/domdodom-es-berzsian-atyja-lazar-ervin-75-eve-szuletett
https://lazarervin.hu/

A könyvtár kínálatában megtalálható, kölcsönözhető könyveim listáját az online katalógusban megnézhetitek itt: https://tinyurl.com/49m2wrmn