Tudtad, hogy az első kiadást még nem illusztrálták, bár korabeli metszeteket, később, a várásatások során előkerült hadieszközök rajzait, sőt, még egy fotót és „színnyomatú illusztrált borítékot” (külső borítót) is használtak a könyvben? Ez sok kritikus tetszését egyébként  nem nyerte el…

Természetesen a korabeli újságok irodalmi kritikusai több helyen is „fogást találtak” Gárdonyi első nagy történelmi regényén. Az egyik ilyen negatív hangsúllyal említett elem az összesen 22, zömében városok, várak, személyek történelmi képeinek (korabeli fa- és rézmetszetek) beillesztése volt a könyv lapjaira. Gárdonyi – és a kiadó, Légrády testvérek – ugyanis a történeti hűség kedvéért külön nem illusztráltatták a regényt, de éltek azzal a lehetőséggel, hogy pl. Szigetvár, Szulejmán, Zrínyi Miklós vagy éppen Budavára, Izabella királyné, Konstantinápoly és a Jedikula képi formában is jelen legyen a történet megfelelő részeinél. Ezek aztán a következő kiadásokból így el is maradtak, vagyis ez is egy első kiadáshoz köthető különlegesség. Az első illusztrált példányok csak az író halála után, a Dante Kiadó jóvoltából jelentek meg.

Az 1901-ben kiadott könyvek – 1-2. rész – külső, kemény kartonra nyomott borítójának (ezt nevezték akkoriban borítéknak) illusztrálására azonban felkérték Körtvélyesi Sávely Dezsőt, könyvillusztrátort. A szignója a bal alsó sarokban alig kivehetően látszik. Ma már kevesen ismerik, de a századfordulótól egészen a 30-as évek végéig számtalan könyvet illusztrált és pl. a Tolnai Világlapjában is állandóan találkozhattak az olvasók a rajzaival. Ezek a papírborítók hamar tönkrementek, de volt, aki kivágta és beragasztotta a könyv védőlapjára. A Bródy Könyvtár tulajdonában levő példányban is így maradt meg az első rész „borítékja”! Azóta már láttam a 2. rész védőlapját is, ami ugyanígy néz ki, csakez áll rajta: II. kötet. Egyben viszont még nem láttam olyan Egri csillagokat, ami az eredeti papír “védőborítékban” (borítóban) van.  

Turay Zoltán